A maghasadás olyan folyamat, amelyben egy atommag többnyire két (néha három) könnyebb részre szakad. Ennek során általában más részecskék (például neutronok) és elektromágneses sugárzás (gamma-sugárzás) is keletkeznek. A maghasadás spontán módon is létrejöhet, de többnyire azt valami előidézi.

A leggyakoribb hasadási reakció az atomreaktorokban:

n + ²³⁵U → X + Y + (0-8)n + γ + többletenergia,

ahol X és Y jelöli az urániumból keletkező atommagokat. Ezeket hasadási termékeknek (például ⁹⁹Zr, ⁹⁹Mo, ¹³⁷Te, ¹⁴⁰Xe) hívják, és össztömegük majdnem kiadja a kiinduló urániumatommag tömegét (figyeljük meg, hogy a reakció velejárója 0-tól 8 neutronig terjedő részecskekibocsátás is).

A ²³⁵U az egyetlen természetben található hasadásra képes izotóp. A hasadási képesség azt jelenti, hogy maghasadás következik be, ha ²³⁵U egy lassú (másnéven termikus) neutront befog. Azonban a természetben megtalálható uránium csak nagyon alacsony, kb. 0,72% koncentrációban tartalmaz ²³⁵U izotópot, a többi nagyrészt ²³⁸U izotóp. Más hasadásra képes izotópot azonban mesterségesen elő lehet állítani.

 

Az uránium hasadásakor átlagosan 2,5 neutron keletkezik, tehát a neutronok száma a rendszerben növekszik. A hasadási termékek többsége radioaktív, és így átlagosan 5 gamma-foton kerül kibocsátásra minden egyes reakcióban.

Az animáció a következő hasadási reakciót mutatja be: n + ²³⁵U → ⁹⁰Kr + ¹⁴³Ba + 3n + 4γ