1944-ben feltöltődött a falu, a község lélekszáma 3600 fő volt.
1945. április 4-én a járási főbírótól „ távmondat „ érkezett, mely szerint a községi bíró, Török László szóljon a lakossághoz, nyugtassa meg őket és felszabadulásunk örömére fél óráig, szólaltassák meg a harangokat.
Lassan aztán ismételten megindult az élet. Április első felében megindult a tanítás is.
Közigazgatásilag a község előbb Farádhoz, majd Rábatamásihoz tartozott. A helyi ügyeket először a „hadnagyok” később bírók és „esküdtek” irányították, egészen 1949-ig.
1947-ben nagyarányú fásítás történt a község területén, eperfákat ültettek, melyet ingyen kaptak a selyemhernyó tenyésztés fellendítése érdekében.
1948-ban államosították az iskolát.
1949-ben a Borsody-féle kastély mellett fürdőt nyitottak meg a dolgozók számára. Miután nyilvános fürdővé tették, a környék akkoriban egyetlen fürdőjeként nagy népszerűségnek örvendett a helyieken kívül a környék lakói között is. 
Röviddel ezután a kastélyt is államosították, először kultúrház, majd szociális otthon lett.
1949 és 1959 között úttörők táboroztak a kastélyban.
1952-ben a budapesti postások szakszervezete szociális otthont alapított a kastélyban.
Az 1956-os időszak a községben aránylag nyugodtan telt.
A felcsigázott idegállapotban lévő embereket sikerült Török Lászlónak lecsendesítenie, aki ekkor a megválasztott Nemzeti Tanács elnöke volt. Higgadtságával, megfontolt, nyugodt beszédével, jó hatással volt az emberekre.
A zavaros időkben több fiatal, sőt egész családok mentek ki nyugatra.
Az emberek egy része úgy gondolta, hogy a boldogabb, biztosabb jövő felé vezető egyetlen út a közös nagyüzemi gazdálkodás lehet. 1959. február 22-én megtartották az alakuló közgyűlést, mely elnöknek Millei Mihályt, helyettesnek Nyúl Gyulát választotta meg.
1954-ben az eredetileg istállónak, majd katolikus legénykörnek átalakított épületből 90 000Ft ráfordítással óvodát alakítottak ki az iskola udvarán.
1958-ban kezdték építeni a Fodor család állami tulajdonban vett telkén a kultúrházat, melyet hivatalosan 1963-ban adták át rendeltetésének.
A település kulturális és szociális életének fejlődése
Az 1790-es évek végén a nemesi közbirtokosság kezdeményezésére a községben kocsmát, mészárszéket és kovácsműhelyt állítottak fel, melyről jegyzőkönyvek tanúskodnak.
A tűzoltóság 1893-ban alakult meg, s a mai napig nagy hagyományokkal rendelkezik. Majálisokat és rendszeresen bálokat szerveztek, színdarabokat tanultak be, és adtak elő. A színi előadások rendszeressé váltak, először a kocsmákban, később már a kultúrházban adták elő a darabokat. Még ma is emlegetik az 1947-ben előadott IV. László című darabot, mely az egyik legsikeresebb és legemlékezetesebb előadás volt. Talán azért is, mert ebben az előadásban közösen vettek részt a katolikus és evangélikus fiatalok egyaránt.
Gyakoriak és a környéken is híre volt a kastélyban rendezett estélyeknek, báloknak.
Jobaháza és Bartók Béla
Fontos eseményként tartják számon azt a 1906-os eseményt a helyiek, mely során Bartók Béla személyesen járt a faluban. Ugyan is a Vallás-és Közoktatásügyi minisztériumtól 1906. nyarán azt a megbízást kapta, hogy az országban található és a nép ajkán még fellelhető népdalokat gyűjtse össze, hogy azután gyűjteményes kiadást állíthasson össze belőlük.
Népdalgyűjtő körútját Jobaházán kezdte meg „ és júniusi keltezésű gyűjtése van a Sopron vármegyei Jobaházáról.”
Bartók Béla nem használta ekkor az akkori technikai legfejlettebb eszközét a fonográfot, rögtön lejegyezte a hallott dalokat. Bartók jobaházi lelőhellyel 37 népdalt mutatott ki .Dr. Barsi Ernő megállapítása szerint valójában csak 21 dallamról van szó, ugyan is vannak olyan dallamok, melyeket egymással össze nem függő szövegekkel énekeltek, s ezeket Bartók külön dalként kezelte.
A Bartók által Jobaházán gyűjtött népdalok közül szinte minden helyi lakos által ismert és kedvelt a Jobbaházi utcában kezdetű népdal.
